Vili a veréb

A profi madárfotósoktól azt tanultam, hogy egy beszállóágat (mert így hívják) kell kitenni. Oda is eszkabáltam egy ágat az etetőhöz. Meg is lett az eredménye, mint ahogy a képeken is látszik:

Virágot a virágnak

Fentről...

Cinege invázió

Most aztán felmegy a koleszterin szintem...

Te meg mit nézel?

Hussssss!

Az őzek futása

Ez csak egy jégvirág

Bezárta bimbóit hangtalan,
csillogott fehéren, hamvasan,
nem volt illatos, kábító...
csak gyolcsfehér, mint a hó.

Vakított mint a gleccserek,
egyre nőtt, mint a kisgyerek,
megrajzolt apró bokrokat,
csipkézett álomszép fodrokat.

Gyengéden nyitotta szirmait,
üvegre karcolva titkait...
leolvadt némán, csendesen,
s eltűnt a téllel... teljesen.

Ha egyszer mégis visszatér,
megismered, mert cinkfehér,
nem volt más, csak egy jégvirág,
de benne volt a fél világ.

Belevágtam a madárfotózásba

Az egész úgy kezdődött, hogy kb. három hete készítettem egy madáretetőt. Persze az volt a "hátsó szándékom", hogy fotózzam őket az mellett hogy a madarak is jól lakjanak. Mostanáig vagy nem voltak éhesek vagy nem találták meg az etetőt. Ma aztán sikerült lekapnom őket. Egy dologra már rájöttem, ez egy olyan műfaj ami rengeteg türelmet igényel.
Majd lesz folytatás is, ma csak ezek jöttek össze...